Boncolás

Boncolás

Először óvatosan kivágta a szívem.
Hitem vörösen az asztalra folyt.
Gyengéden becézve forgatta kezében,
s a kis szív végül a földön landolt.

Arra gondoltam, talán nem is gonosz,
csak kíváncsi volt rá, mi van bennem,
mit bírhat ki e gyönge sejtkupac
– én, ki bágyadtan remegtem.
Fortyogott magában: mit rejtesz előlem?
Kötegben tépte ki vénám.
Eldöntöttem, hogy nem fogok küzdeni,
csak meredtem képére némán.

Végső soron mind egy helyre tartunk
a halál kapujához kígyózó tömegben.
Ha már a lét ily hosszú útra ítélt,
legalább néha az arcába nevettem.
Ostoba az Ember, kísérti sorsát,
s hatalma emészti fel végül.
Jelentem alássan: én nem győzni jöttem,
az Örömhöz mentem feleségül.

S e furcsa doktor most metéli bőröm,
húsomba vájnak a hűvös élek,
zsíros csókot nyom ködös homlokomra
e disznófejű kórboncnok – az Élet.

Reklámok

Ideálok Nélkül

Tudod, én azt hittem, az a szerelem, amit nagy betűkkel írnak és rózsaszínnel. Ha szívecskét küld képem alá, meg ölelkező macit a születésnapomra, akkor ilyen nagyon, de nagyon igazi még a világon senkinek nem lehetett. Kislányként azt hittem, ilyen lesz – könnyű, mint egy sóhajtás, és olyan tiszta, hogy lelátunk egész’ az aljáig. Azóta persze minden megváltozott, s a kép annyira zajossá vált, hogy egészen összefolytak a körvonalaink is. Egy nagy, zavaros káosz lett belőlünk, s már azt sem látom biztosan, hogy meddig tart a csók, és hol kezdődik a csalódás. Annyi bizonyos, hogy itt már egy cseppnyi tisztaság sem maradt.

olvasásának folytatása

Elfojtástól az elfogadásig

“A gyász hatalmas űr, amit egy fontos személy hagy maga után, mikor eltűnik az életünkből.  A halál miatt érzett hiányt különböző módokon próbálják pótolni az elhunyt szerettei, ki-ki a maga módján, alkoholba, drogokba, munkába, szerelembe, örömbe és haragba fojtva fájdalmukat. Lanford Wilson Kéretik elégetni című drámája négy ember küzdelméről szól, akiket az újrakezdés iránti vágy hajt. A darabot a Holdongolf Projekt vitte színre, Molnár Kristóf rendezésével, az RS9+ Vallai Kertben.”

A teljes cikket ITT találod

Fotó: HoldonGolf Projekt

Mit illik egy szexbolondnak? (hun.)

“A szex jó. Kultúránk számára ez még ma is radikális gondolat, de az élvezet jót tesz, fizikailag és érzelmileg is pozitív hatással van életünkre. Egy nem-monogám kapcsolat is lehet boldog és természetes, nem muszáj egyből beteges vágyakra, ribancokra és zabolátlan szexőrültekre asszociálni. A többség számára ez már nem egyszerűen radikális, hanem egyenesen felfoghatatlan állítás, ezért foglalkozik a témával a Budapesti Anarchista Színház, akik a Többszörös orgazmus című darabbal szemeket nyitnak fel, és tabukat döntenek le. Az előadás középpontjában a poliamória, azaz sokszívűség áll, mely egy olyan szexuális szubkultúra, ahol a szerelemnek nem feltétele a kizárólagosság.”

A teljes cikket ITT találod

Fotó: Budapesti Anarchista Színház