Ideálok Nélkül

Tudod, én azt hittem, az a szerelem, amit nagy betűkkel írnak és rózsaszínnel. Ha szívecskét küld képem alá, meg ölelkező macit a születésnapomra, akkor ilyen nagyon, de nagyon igazi még a világon senkinek nem lehetett. Kislányként azt hittem, ilyen lesz – könnyű, mint egy sóhajtás, és olyan tiszta, hogy lelátunk egész’ az aljáig. Azóta persze minden megváltozott, s a kép annyira zajossá vált, hogy egészen összefolytak a körvonalaink is. Egy nagy, zavaros káosz lett belőlünk, s már azt sem látom biztosan, hogy meddig tart a csók, és hol kezdődik a csalódás. Annyi bizonyos, hogy itt már egy cseppnyi tisztaság sem maradt.

olvasásának folytatása