Átgyalogolni egy fél évszázadon

Pesti Bölcsész Újság, 2016. november

Október 23. „Aznap még itt tébláboltam én is, a Petőfi és a Bem szobor között.” – Ferdinandy György Fekete karácsonyáról, szubjektíven.

A forradalmi évfordulóra jelent meg Ferdinandy György novellagyűjteménye, a Fekete karácsony. Nem könnyű olvasmány, s ezzel nem csak a súlyos témára célzok. Némelyik íráson nehezen verekedtem át magam, sokszor komolyabb cselekmény nélkül, lassan meneteltek előre a mondatok, akár a szürke hétköznapok. Felmerült bennem a kérdés, amit egy ponton a narrátor is felvet: „Ez lett volna, ennyi lett volna az élet?” Aztán a forradalom szívében találtam magam. Puskagolyóként repkedtek a szavak, zavaros volt az egész. Összefolytak az idősíkok, a helyszínek. Ez egy rossz könyv? Nem. Egy kicsit inkább olyan, mintha nagyapánk mesélne az ifjúságáról. Ami fontos számára, azt sokszor feleleveníti: hogy a garázsba költözött a család, ő buszkalauzként dolgozott, és halasztott pár évet az egyetemen. De az már nem tiszta, hogy a sérülés, a fogság vagy a disszidálás miatt. Összemossa saját múltját másokéval, mégis szájtátva hallgatjuk, akkor is, ha nem értjük, hogy Párizsba vagy Ausztriába ment. A lényeget tudjuk: elment.

olvasásának folytatása

Lyukban rekedt életek

„Rosszindulatú ember vagyok. Egy aljas féreg, akit mindenki elkerül. Nincsenek barátaim, de nem is akarom, hogy bárki szeressen. Felettük állok. Direkt vagyok egyedül, és direkt érzem magam nyomorultul. A direkt-rossz felér egy jóval, nem?

A HoldonGolf Projekt előadásai az utolsó részletig precízen épülnek fel. Stílusuk letisztult: minimalista díszlet, semmi ripacskodás. Mindenből annyi, amennyi kell, se több, se kevesebb. Az idei évadot egy Dosztojevszkij-kisregény feldolgozásával nyitották, melyet Történet az egérlyukból címen, Makray Gábor szereplésével állítottak színpadra. Egyszemélyes darabot létrehozni nem könnyű, de a társulat megbirkózott a feladattal. Lebilincselő előadást láttunk, súlyos téma és könnyed humor találkozását.”

A teljes cikket ITT találod

Fotó: HoldonGolf Projekt

Elfojtástól az elfogadásig

“A gyász hatalmas űr, amit egy fontos személy hagy maga után, mikor eltűnik az életünkből.  A halál miatt érzett hiányt különböző módokon próbálják pótolni az elhunyt szerettei, ki-ki a maga módján, alkoholba, drogokba, munkába, szerelembe, örömbe és haragba fojtva fájdalmukat. Lanford Wilson Kéretik elégetni című drámája négy ember küzdelméről szól, akiket az újrakezdés iránti vágy hajt. A darabot a Holdongolf Projekt vitte színre, Molnár Kristóf rendezésével, az RS9+ Vallai Kertben.”

A teljes cikket ITT találod

Fotó: HoldonGolf Projekt

Mit illik egy szexbolondnak? (hun.)

“A szex jó. Kultúránk számára ez még ma is radikális gondolat, de az élvezet jót tesz, fizikailag és érzelmileg is pozitív hatással van életünkre. Egy nem-monogám kapcsolat is lehet boldog és természetes, nem muszáj egyből beteges vágyakra, ribancokra és zabolátlan szexőrültekre asszociálni. A többség számára ez már nem egyszerűen radikális, hanem egyenesen felfoghatatlan állítás, ezért foglalkozik a témával a Budapesti Anarchista Színház, akik a Többszörös orgazmus című darabbal szemeket nyitnak fel, és tabukat döntenek le. Az előadás középpontjában a poliamória, azaz sokszívűség áll, mely egy olyan szexuális szubkultúra, ahol a szerelemnek nem feltétele a kizárólagosság.”

A teljes cikket ITT találod

Fotó: Budapesti Anarchista Színház

A múlt szabadságában rejlő perverz ártatlanság

“Nagyon hiszek benne, hogy ez az anyag sokat segít majd abban, hogy lássuk, hogy kik vagyunk. Hogy lássuk meg, hogy kik vagyunk. És azért, mert néha sötét, néha véres, sokszor szenvedélyes, sokszor fizikailag fájóan szenvedélyes képet kapunk magunkról, ösztöneinkkel, fekete vágyainkkal, hibáinkkal, az nem rossz dolog, nem titkolni valóan szégyenletes. Hanem valódi, igazi világ. Ezek vagyunk mi. És… ez vagyok én.” – Alföldi Róbert fotókiállításáról

A teljes cikket ITT találod

Fotó: Lőrinczy György